Elegendő napenergia télen?!

Nem lebecsülendő az a hőmennyiség, amit egy napsütéses téli napon a délre tájolt és jól szigetelt házunk befogadni és raktározni képes, pláne ha földbe süllyesztett dombházról van szó. De a nap sajnos keveset süt télen. Ez itt a bökkenő. Ami viszont jó hír, hogy sokat süt nyáron! Hogyan tudnánk ezt a hatalmas nyári hőmennyiséget elraktározni télire, mint gondos mókusok a mogyorót? Az alapötlet zseniálisan egyszerű, a megoldás azonban gondos tervezést és a hőtan magas fokú ismeretét igényli.

„Zöld”, azaz természetes padlófűtés rendszerünk a napenergia passzív hasznosításán és a föld kiváló hőtároló képességén alapul, és a sugárzó, a vezetéses és az áramló hőterjedés okosan szabályozott együttműködésén alapul.
A rendszer három fő elemből áll:

Megfelelően tájolt ablakok, melyek a nyári nap melegét (hőenergiáját) a házba vezetik (hősugárzás), és a passzív napenergia-hasznosítás szempontjából ideális helyiségelrendezés, falazat- és felületalakítás, amely segítségével a lakásba jutó hőt (ideiglenesen!) a falakban raktározzuk (napcsapda); A földbe fektetett kettős csőkígyó rendszer, amely a házba jutó hőt folyamatosan a házunk alatti hőtároló közegbe, azaz a földbe vezeti, illetve a hideg hónapokban onnan visszavezeti a házba (hőáramlás, hővezetés); A ház körül a földbe fektetett, a hő tartós tárolását biztosító víz- és hőszigetelő ernyő (hőszigetelés, hőtárolás).

A hőcserélő-hőtároló „padlófűtés” rendszert alapvetően földbe süllyesztett dombházakra fejlesztették ki, de „hagyományos”, föld feletti házaknál is alkalmazható a helyi adottságoknak megfelelő hatékonysággal. Megtervezése, kialakítása és beüzemelése (beszabályozása) kreatív hozzáállást és türelmet igényel, de egy olyan lehetőség, amit a természet tálcán kínál az okos embernek. Kár lenne elszalasztani! Bármilyen házban is élünk, a rendszer egyes elemeit külön-külön is érdemes megfontolni, és annyi alkalmazni belőle, amennyit a helyi lehetőségek engednek.